-Én is!-mondta nagy vigyor kíséretében. Rátettem Liam térdére a kezem,hogy egy kicsit legyen nyugodtabb. Ő erre csak annyit reagált,hogy mosolygott.Bekapcsolta a zenét és éppen melyik zene jött be? A Summer love! Liam elkezdte énekelni és mikor a refrénhez ért rám nézett.
-You were mine for the Summer.Now we know its nearly over.Feels like snow in September.But I always will remember.You were my Summer love...You always will be my Summer love!-Jelzés képen kacsintott egyet és újra az utat fürkészte. Matthew kocsija lelassított. Kicsit megijedtünk,hogy mi történhetett így Liam beletaposott a gázba.
-Basszus! Eltévedtünk!!! Hol van Alesha?
-Ott van. Liammel beszélget...
-Hey! Alesha! Gyere,vedd be a gyógyszered!
-Matthew! Ez komoly? Ne mindenki előtt kiáltsd már el magad! Ez nagyon ciki.-csaptam le a gyógyszerre.
-Liam, akkor most mi lesz? Itt fogunk aludni?
-Igen...Ha nincs ellenedre a szűk hely és a jelenlétem...
-Nincs! Hát már hogy is lenne? Sok jó kis helyen is elfér.
-Nagyszerű! De ha nem szereted az ég alatt alvást akkor felhajthatom a tetőt.
-Ne,jó lesz így.-túrtam bele mosolyogva a hajamba.
*Liam*
Nagyon reméltem,hogy nem annyira visszahúzódó,hogy este nem ölelhetem meg. Minden féle képen azt akartam,hogy velem legyen. Nem ismertem még annyira,de tudtam,hogy ő más mint a többi lány.Máshogy néz és mosolyog mint az átlagosak. Alesha már aludt,de álmában is mosolygott. Nem bírtam nem rá nézni. Olyan gyönyörű ahogy szétterül a haja az ülésen. Egyszerre csak azon kaptam magam,hogy odafordul hozzám és átölel. Ráhajtotta a fejét a mellkasomra és elkezdett motyogni:"Liam más mint a többi ember...Ő egy nagyszerű fiú!".A szavak hallatán elpirultam és vettem a bátorságot,hogy átöleljem. De valahogyan éreztem,hogy valami meg fogja szakítani ezeket a pillanatokat.
-Hey,Liam!-suttogta Harry.-Liam,ébren vagy?
-Igen.
-Nem tudtam aludni így gondoltam beszélek valakivel. Látom össze vagytok igencsak melegedve!
-Figyelj én...azaz ő csak simán átölelt álmában...és én meg gondoltam...Szóval tudod...
-Ahha értem.Nem szólok Mattnek nyugi!-húzta végig az összeszorított ujjait a száján jelezve ezzel,hogy cipzár van a száján és nem szól semmit. Nem kellett öt perc és Harry is már aludt. Én pedig tovább élvezhettem Alesha "társaságát". Lehunytam a szemeim és az álom elnyelt.
*Az álom*
-Liam! Liam!
-Igen?
-Alesha...Gyorsan gyere!-csapódott be egy ajtó Liam mögött.
***percekkel később***
-Három,kettő,egy!-mondta a főorvos és a defibrillátor töltéssel teli korongjait Alesha mellkasához nyomta. Az megemelkedett de életnek semmi nyoma nem volt a kijelzőn.
-Mi a fene történt?-zokogta Liam.
-Liam kérlek nyugodj meg egy percre! Kérlek!-mondta Louis és Liam láthatóan lassabban kezdte el szedni a levegőt.
-Lenyugodtál?
-Le...
-Jó...Szóval Alesha ki akarta próbálni,hogy milyen a vezetés és mi megengedtük neki. Elment a város irányába és amikor egy egyenes szakaszon egy kicsit jobban felgyorsított frontálisan ütközött egy kamionnal.-mesélte Lou remegő hanggal és könnyes szemmel.Matthew a sarokban ült és nézett a semmibe. Liam a földre rogyott és keservesen zokogott. Negyed óra múlva az orvosok egy papírt nyomtak Eleanor kezébe aki szintén ott volt.
-A halál beállta 18:41...-suttogta.
*Liam felriadt az álmából*
*Liam*
Szorosabban öleltem Aleshát. Rossz volt ebbe belegondolni is. Nem ismerem annyira de mikor vele vagyok....Olyan érzésem még soha nem volt. Talán ez lehet a szerelem első látásra?
*Alesha*
Éreztem ahogy Liam szorít így vettem a bátorságot,hogy jobban hozzábújjak.Biztos valami megijesztette. Észrevette,hogy felébredtem. Felnéztem ráés elmosolyodtam.
-Baj hogy rajtad alszom?
-Dehogy! Csak nyugodtan...
-Akkor jó.-hajtottam rá a fejem.
-Alesha....Te más vagy mint a többi ember akit ismerek.
-Ez rossz?
-Nem,nem,nem. Ezt imádom.-mondta miközben egy kusza tincset simított ki az arcomból. A pillangók ezrével repkedtek a hasamban. Szeretem Őt. Liam-et. Csak őt.